Május 26-29. Anna a skót felföldön II.

Annám kijött meglátogatni, igaz csak röpke 2,5  napra, de ez nagyon kellett. Aprilis 23-án jöttem ki és most úgy néz ki, hogy aug. vége előtt nem leszek otthon, és Anna sem fog tudni kijönni újra augusztus közepénél hamarabb. Igyekeztünk minél több mindent belezsúfolni ebbe a pár napba, de úgy, hogy még egymásra is maradjon időnk. Első nap Glasgow-ban szálltunk meg, este besétáltunk a városba, gondoltuk a következő napot is ott töltjük, de igazából nem fogott meg a belvárosban semmi sem. Szürkeség, mocsok, ronda házak, Glasgow csak vásárolni jó, rengeteg bolt van, de más nem sok...
Következő nap elmentünk az Auchentoshan whisky distillery-t megnézni, na ez baromi jó volt. Körbevezettek belül, nagyjából ugyanazokat mutogatták meg, mint múltkor a Dumgoyne-ban, de azért mindig lehet valami újat tanulni.

Itt megmutatták a warehouse-t, tele sok-sok éves whiskyhordókkal, nagyon jól nézett ki. Elég erős volt itt a whisky, pedig ez még nem is a füstösebb fajta, azokat északon csinálják.

Majd aki jön ki, azzal 'megízleljük' a különbséget :) A distillery után elmentünk a glasgow-i kelvingrove museumba, ami a második leglátogatottab, legfelkapottabb múzeum a British múzeum után. Voltak érdekes dolgok, pl egy német 2. vh-s Spitfire függött alá a tetőről, meg láttunk a egy Dali képet is, a megfeszített Krisztus - ha jól emlékszem a címére - ami közelről elég lélegzetelállítóan nézett ki.

Utolsó nap elmentünk a Loch Artur farmshopba, vettünk finom organic fagyit, meg home-made csokis-narancsos sütit, aztán megmutattam Annának a helyet, ahol a szakmai gyakorlatom lesz, egyből össze is barátkoztunk a kis borjúkkal meg tehenekkel. Valami iszonyat aranyosak a kicsik, mintha játékos-pajkos kiskutyák lennének. IGaz, szerintem nem is tudják, hogy ők tehenek, lehet, h kutyának vagy nyúlnak hiszik magukat, azért ugrándoznak úgy :)

Ebédre meg házi fish and chipset ettünk. A középső az én második csukámnak a fele, a két szélső meg egy-egy pisztráng. Mindez szecsuáni borsos, csilis, indiai köményes olajban megsütve...

Vasárnap kivittem Annát az edinburgh-i reptérre és elég nehéz szívvel, de elváltunk. Most a szakmai gyakorlatomra kell koncentrálni, remélem jó lesz és sokat tanulok majd belőle, meg lefoglalja majd a gondolataimat, így nem lesz annyira honvágyam sem.

ps: ma elhagyott mindenki, már csak 3-an maradtunk a nyárra a Yatrikkal meg a Bhooshannal. Ez már nem lesz akkora fun, mint eddig. Kis kárpótlásként körbementünk a lakásokban és átnéztük mindenkinek a hűtőjét/szekrényét, lenyúltuk az itthagyott kajákat, így kb 2 hétig tuti nem kell menjünk bevásárolni.
A legközelebbi viszontlátásra, arrivedercsi, Haste ye back!

Glencoyne whisky distillery

a háttérben a vízesés

Második nap azt terveztük, hogy átkompozunk az Isle of Arran-ra, ami egy csodaszép kis sziget skócia mellett, és ott megnézünk egy distilleryt, meg kószálunk egyet a szigeten. A kompot 10 perccel lekéstük, a következőre meg órákat kellett volna várni, úgyhogy nagy bosszankodás közepette módosítani kellett a programot. Elmentünk a Glencoyni whisky distillery-be, ami a legdélebbre eső Highlandi distillery az országban, pont a highlandot a lowlandtől elválasztó út mellett fekszik. Baromi szép helyen van, egy kis tó meg vízesés van a gyáracska mögött, aminek a vizét használják is, mert a folyamat rendkívűl vízigényes.

csak innen lehetett fényképezni

a felirat a táblán: Macload :))

a csipet-csapat

BEfizettünk egy gyárlátogatásra, ahol megismertettek a whiskyfőzés minden állomásával. Az egész üzemben majdnem minden kézzel történik, márminthogy nincs automatizálva semmi sem. Évente 1 millió palack whiskyt állítanak elő, ami semmi a famous grouse napi egymilliós termeléséhez viszonyítva. Viszont egy minőségi is. Nem vagyok egy nagy whiskys, de a 10 éves welcome párlatuk az igencsak finomra sikeredett... :)
Ezután elmentünk még Glasgow-ba, ahol sétáltunk egy kicsit,de aztán a hideg szél meg az eső hazazavart. Nagyon szuper kis lezárása volt ennek a félévnek/évnek ez a kis kirándulás. Majd ha jöttök ki (aki gyün) egy distilleryt mindenképpen útba kell ejteni!!

Hétvégi kirándulás

Szombat, Linsidfarne

Mivel a kis Dumfries-i társaságunk most van utoljára együtt, aztán szétszéledünk, az Erasmusosok hazamennek, pár barátom Edinburgh-ba költözik, mi maradunk Dumfriesben, éppen ezért elhatároztuk, hogy csapunk egy utolsó kirándulós hétvégét. Béreltünk egy plussz autót és 8-an nekivágtunk Skóciának. Első napra Skócia (igazából már Anglia) keleti partja mellett egy Holy Island- Lindisfarne nevű szigetet vettünk célba. 600? körül innen indult ki a kereszténység terjesztése az északi régiókba, vannak a szigeten gyönyörűszép, 1400 éves templomromok, egy vár, több kisebb templom és persze pubok is. KAjáltunk egy finom fish&chipset,

majd teli hassal elmentünk fosszíliákat gyűjteni az egyik partra. Kis megkövesedett ún. beads-eket lehet találni, nagyon aranyosan  néznek ki. Utána fényképezkedtünk a monostorban, majd megnéztük a várat.
Az egész szigeten 200 ember lakik, többnyire halászok, nagyon kis hangulatos hely! Sajnos a helyi nevezetességet, rákos szendvicset már nem tudtunk enni, de a fish and chips kárpótolt. Még egy nevezetessége van a szigetnek, tudniillik csak apály idején lehet megközelíteni, ugyanis egy 1,5 km-es útszakasz köti össze a szárazfölddel, ami dagálynál teljesen víz alá kerül. Mikor odaértünk, a helyiek mutogattak fényképeket azokról a túristákról, akik nem vették komolyan a figyelmeztetést :)

Ja, odafele még megálltunk egy helyi kis búcsú/vásárban, ahol a helyiek a kocsi hátuljából árultak mindenfélét. Volt egy süteményes sátor is, abban aztán volt minden jó. Olyan ínycsikandozó lemon loaf-ot vettem, hogy csak na. Amennyire nem tudnak főzni a skótok, olyan finomak ezek az iszonyat édes desszertjeik. A baloldali kép is a vásárban készült, valamennyi aprópénzért vizes szivaccsal lehetett a másikat dobálni :)
Még az a divat a szigeten, hogy felfordított hajókból csinálnak kajibákat a kikötőben, összhangban a reduce, reuse, recycle alapelvvel :)

Dumfries újra

Április 23-án visszajöttem Dumfriesbe a vizsgákra, 4 darab volt, letudtam őket, remélem inkább kicsit több, mint kevesebb sikerrel... Tanultam sokat a könyvtárban, amiről mellékelek néhány fotót, annyira szuper. Igen, és a nyuszik ott legelnek előtted pár méterre :)

Itt éppen a haveroknak tartok előadást a GHG kibocsátásról..

Egy hete már a 'szabadságomat' töltöm, a horgászat mellett beiktattam sok más apró elintézni valót is, de azért a csukák üldözése a legfőbb célom most :) Három ifjoncot már kézre is kerítettem, de aztán mentek vissza a vízbe. Tegnap meg egy nagyobbacska a part mellett akadt le, elharapta a fonott damilt... Amúgy tegnap egy kis csipet csapattal mentünk horgászni, Alba, Marisha, Vico meg én. Vittünk kis tábori főzőfelszerelést és sütögettünk egy jót... Múlt héten egyik ír haveromnak segítettem Edinburghba költözni, szép nagyon az a város. Megy oda lakni pár itteni barátom is, szal szállásom van a nyárra. Híres nagyon az Edinburghi nyári fesztivál, mindenféle koncertek, könyv-filmhetek vannak, remélem lesz majd időm felugrani egyszer-kétszer....

pótlás

Sziasztok! Megint iszonyat régen nem írtam, szánom bánom. Nem is tudom, olvassa-e még valaki, vagy csak magamnak írkálok...

Szal még a szülinapomról annyit, hogy voltunk Newcastle-ben, ami egy nagyon barátságos város, átfolyik rajta egy folyó, aminek a partja nagyon szép, van egy nagy üveg hernyó (ami az operaház), ami kicsit úgy néz ki, mint a mi Cetünk, van rengeteg régi-új híd, az egyik az ún. blinking bridge, ami ha jön egy hajó, elfordul valahogy egy tengelye körül... Egy éjszakát voltunk ott, buliztunk egyet, sokat sétáltunk a városban, jól éreztük magunkat.

A suliban a tanítás befejeződött március végén, egy beadtam minden beadandómat, prezentáltunk egyet a Council előtt az iskolákban lefolytatott Carbon Footrpint projectről, és vége is lett.
Márc. 26-tal hazajöttem, meglátogattam akit meg tudtam, Annámmal töltöttem annyi időt, amennyit csak tudtam, lementünk pécsre, voltunk pár napot Balcsin, "buliztunk" a haverokkal, mentünk állatkertnek(szabadon a Hullajóból) ésatöbbi ésatöbbi.

egy vidra reggelire

Hello mindenkinek!

Megint nem írtam a blogot, vagy egy hónapja. Elég sok víz lefolyt a Nith folyón azóta, és eléggé elfoglalt voltam. De már csak másfél hét, és lesz egy kis szusszanásom. Két esszét kell már csak addig befelyeznem, es egy 1500 szavas szösszenetet beadni.

Ma reggel életemben először láttam vidrát, nem állatkertben! Oona tesóját kivittem reggel a buszvégeállomásra (csak mellékesen: állatorvosnak jelentkezett Skóciába, és a jelentkezéshez kötelezően 6 hetet el kell tölteni különböző praktizáló állatorvosok mellett, hogy lásd milyen is ez igazából… Ezután élvezettel mesélt a tehénszülésről is. Vagy megutálod, vagy kapsz elég muníciót, h az 5/6 évet végigtanuld…)

Szal, nagyon szépen sütött a nap, és kisétáltam a folyópartra, amikor a vízesésnél megláttam egy vidrát játszani a vízben. Iszonyat aranyos volt, el is határoztam, egy reggel visszamegyek a géppel…

Jah, tervezzük a többiekkel, h a szülinapomon szervezünk egy kirándulást Newcastle-be. Majd csinálok fb eventet J Meglephettek ott is, mint tavaly J

A sűrűjében

üdv a sűrűjéből. Már megint elhanyagolom a blogot, de annyi beadandó, riport esszé stb van, hogy nincs rá időm. Ha meg van egy szabad pár órácskám, azt meg nem akarom a gép előtt tölteni. Lássuk csak, mi is történt a legutóbbi bejegyzésem óta... Ami a legfontosabb, hogy kaptam "szakmai gyakorlatot", amit azért teszek idézőjelbe, mert ez úgy látszik csak 10-20%-ban munka, egyébként meg kutatás. Kb majdnem mint egy diplomamunka. A témám a hígtrágya energetikai célú felhasználásának kutatása. Kéretik nem nyerítve röhögni. Nagyon gondolkodtam, h elfogadjam-e de aztán a volt főnököm meggyőzött, hogy ennek igenis van jövője, és az Eu-ban igen nagy pénzekkel támogatják ezeket a projekteket. Eddig ugye csak trágyázásra használtak a 'hulladékot', de lehet belőle biogázt csinálni, a szárazanyagot eltüzelni, közben a mellékterméket pedig visszajuttatni a földbe. Szal innen nézve ez egy megújuló energia, és igen érdekesnek tűnik. Remélem aki a "vezetőm' lesz, jól kijövök majd vele és segít majd. Ja, és ennek következtében egészen nyár végéig itt kell maradjak, szal búcsút lehet mondani az idei balatoni bulinak is, elhalasztva egy évvel... Most áprilisban megyek haza, aztán utána aug végéig, szept elejéig (jó állás esetén még 1-2 évet:))) itt leszek. De, kéretik mindenképpen meglátogatni majd! Most már várom nagyon a tavaszt, kicsit elegem van az esőből, szürkeségből, meg a sok tanulásból :)

Egy tuti nap

Vasárnap  reggel van, az ágyamból írkálok, nem mellesleg iszonyat izomlázam van deréktól lefele a tegnapi hatalmas túrától. Egy helyi csoporttársunk vitt el minket túrázni a cél egy hatalmas, mázsás kövekből épült kapu volt egy hegy tetején, a semmi közepén. Az odavazető kocsiút is iszonyat keskeny volt, hosszan kanyargott agy patak mellett, már az is lélegzet elállító volt. Aztán leparkoltunk a semmi közepén, onnan gyalogoltunk. Először egy kiépített úton haladtunk olyan jó egy, másfél órát felfele, aztán rátértünk a mezőre. Itt aztán semmiféle út, még gyalogösvény sem volt. Itt követtünk el egy nagy hibát, nem vártuk meg a többieket. Összesen 10-en voltunk, lányokkal, a terep meg nem volt könnyű és egy kereszteződésnél mentünk rá a mezőre, amiről utólag kiderült, az utolsó két ember elhibázott...
Mi a csoport első fele meg erőltetett ütemben mentünk a cél fele, mert féltünk, hogy visszafele ránksötétedik. A mező szerencsére meg volt fagyva, így nem lettünk nagyon vizesek, meg menni is könnyebb volt a befagyott vízmosásokon. A táj egészen elképesztően végtelen, nyers volt, a levegő tiszta, szerencsénkre még a nap is sütött. Irigylem azokat az embereket, akiknek ilyen vidéken farmjuk van. Csodálatos lehet (Ajánlom James Heriott könyveit!), én is el tudnám képzelni az életem ilyen helyen...
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol egy rövidebb úton vissza lehetett menni, pont a cél (a nagy kőkapu) alatt, szal már csak egy dombot kellett megmászni hozzá. A vezetőnk azt mondta, hogy már nincs nagyon időnk, bevárjuk a többieket, és induljunk le. Mi a Philippel viszont nem tudtuk megállni, hogy ha már addig elmentünk, ne tegyük meg az utolsó lépéseket, úgyhogy rohamtempóban felmásztunk a hegyre. Nem mondom, majdnem meghaltam a végére, de megérte. Gyönyörű kilátás volt onnan fentről.
Mikor visszamentünk, két társunk még mindig nem érkezett meg. Kupaktanácsban elhatároztuk, hogy a Philippel ketten visszamegyünk azon az úton, ahol jöttünk, megkeresni az elveszetteket a többek meg rövidítenek lefele. Kemény túra következett visszafele, közben szólongattuk őket, hátha eltévedtek valahol a dombok között... Visszaértünk az útra, sehol nem voltak, így elindultunk lefele. Már majdnek a kocsiknál voltunk, amikor megláttuk őket poroszkálva az úton, nem mondom, megkönnyebbültünk.
LEfele már rendesen tiltakozott a térdem, combom, gondolom azt böjtölöm ma. Összességében főleg mi ketten a Philippel hatalmasat túráztunk, szerintem még ennyi idő alatt soha  nem mentem ennyit, főleg ilyen terepen. Viszont ez volt eddigi Dumfries-i napjaim közül talán a legjobb...
Hazafele bementünk a David házába, sütött nekünk palacsintát, meg teáztunk. Nagyon kedves, 85 éves anyukájával él, akivel úgy lehetett beszélgentni, mint akárki mással. Kiderült, h a Davidnak Gambiai volt a felesége, ott van egy kis Hotele is, házzal, mindennel. Gyerekei meg itt járnak ugyanarra az egyetemre, ahova az apjuk :)
Szal csodálatos nap volt, most jöjjenek a képek.

Csipet csapat

Windfarm

 

A cél

Davidnél

Futásss

Egyik itteni sráctól hallottam, milyen sportot űz a szomszédja, nevezetesen hegyfutást. Gondolom ez a mi tájfutásunknak egy itteni változata lehet. Gondoltam is egyből, ki kéne próbálni. Rávettem a Yatrikot, így ma reggel elkocsikáztunk New Abbeyba, ahol múltkor is kirándultunk és elkezdtünk futni. Én nem vagyok egy futó alkat, ezt mindenki tudja, de Yatrik még nálam is hamarabb kidőlt, kb 6-8 perc múlva elkezdett haldokolni - mondjuk nekem sem kellett volna sok... Szüneteltünk egy 5 percet, majd csak 'gyors gyalogló' tempóban felértünk körülbelül 15 perc alatt a tetőre. A lefele menet már jobb volt, azt tényleg kocogva tettük meg, igazából marha jó ezen a nyers skót tájon a szabad levegőn bármit is csinálni. Holnap folyt köv, megyünk kirándulni az egyik csoporttársam házához.

Este megnéztem egy filmet, nemsokára elérhető lesz a Youtubon, ez egy olyan video amit 2010.jul. 24-én, tehát a hugicám születésnapján: :) készítettek, random a világban. Ridley Scott-ék vágták meg, 4500 órából csináltak 1,5-t.  Bárki készíthetett és tölthetett fel videot, kb arról szól, hogyan éltek az emberek azon a napon,(akárhol is a világban) mit csináltak, stb stb...  Nagyon ajánlom! Link: YOUTUBE, LIFEINADAY

jégvilág

Huh.. Ma tettünk egy kis sétát a Nith folyó mellett, olyan volt, mintha egy kis jégvilágban lennénk. Hatalmas köd, vastag zúzmara mindenen, sehol senki... Igazából nagyon szép.. A folyó partján egyszer csak egy úszó valamire lettünk figyelmesek, ami aztán egy fejjel lefele, felfele a folyó partján mászó hal formájában öltött testet. Nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, aztán rájöttem, több, mint valószínű, egy vidrát láttam hallal a szájában, csak a vidra a sötét háttérben lláthatatlanná vált, így csak a fehér színű amúgy méretes halat láttuk..

Ma Annával Macskafogó számokat küldtünk egymásnak Skypon, úgyhogy most egy kis esti mese következik alvás előtt... MEgpróbáltam az angol verzióját megszerezni, h megmutassam a többieknek, de min, 25 dollár lenne... vagy 7 VHS-en. Szal inkább tovább keresem...

Kirándulás

Mai nap egy szuper kis bicikli túrát terveztünk a többiekkel, van a közelben egy többféle nehézségű szakaszból álló kiépített pályarendszer. El is mentünk, de a szokásos skót időjárás közbeszólt.

Így csak ittunk egy csésze kávét, majd elmentünk kirándulni a közeli New Abbeybe. Felmásztunk egy hegy tetejére, ahol egy jó régi kőből épült Waterloo monument áll. Iszonyat szél kerekedett, a skót időjárás a megmutatta minden arcát :) Egy másik erdei úton másztunk le, ami egyszerűen csodálatos volt. Ez a nyers szépségű skót táj teljesen rabul ejtett. El is határoztuk, h ezentúl gyakrabban teszünk ilyen kirándulásokat... HAzafelel még megálltunk kajálni egy biciklikölcsönzőnél, ahol az eddigi talán  legjobb skót kajámat ettem, egy burgert :) Volt benne olvasztott kecskesajttól hagymán sonkán és persze marhahúspogácsán keresztül minden.
Holnap egy két szülinapot is ünneplünk egyszerre, szal most lefekszem, pihenek rá egyet :)

Suli

Eltelt az első hét a suliból, megvolt mind a 3 órám is hétfőtől szerdáig.
Első nap van egy environmental ethics & behavioural change, ami elég bla-bla nak hangzik, az ilyenekben sosem voltam a topon. Meglátjuk... Kedden van a főtárgyam, Carbon auditing and management. Ez érdekesnek hangzik, itt carbon footprintet kell számolni. 4 fős csoportokra bontottak minket, minden csop kapott egy általános iskolát, ahova majd ki kell menünk, fel kell mérjük az épület állagát, közüzemi számlák alapján plussz még személyes kutakodással carbon footprintet kell mérni, tanácsokat adni stb. Ebből a végére egy hosszú riportot kell összehozni és az utolsó órán előadni az önkormányzatnál az illetékeseknek... Kemény, de érdekes munkának tűnik. Voltak múltkor az órán a tanácstól néhányan, többek között arra hívták fel a figyelmünket, hogy ne fotozzuk a diákokat, csak a tanári mosdót használjuk, véletlenül se maradjunk egy az egyben egy diákkal stb... Szal ilyen nyugati marhaságokra... vicces.
Szerdán Sustainable tourismom van, ez kicsit nyugisabbnak tűnik mint a másik két tárgy, megyünk majd field tripre is, szal remélem ez érdekes lesz...
Ma, ha minden igaz elmegyünk egy bicycle parkba, ahol bérlünk mountain bike-t és bejárjuk a helyet, ha az időjárás és a körülmények is megengedik.

Új év, új elhatározás

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, de most teszek egyet: folytatom RENDSZERESEN a blogot.
Még 24 órája sincs, hogy visszaérkeztem Skóthonba, de máris kezdek visszarázódni... Már megvolt az első vacsi az indiaiakkal, az első Environmental ethic and behavioural change óra, az első Morrisonsos vásárlás, ...
Szuper volt az otthon töltött idő, amiben nem kis szerepe volt először is a Kannácskámnak :) aki szuper kis otthonnal várt vissza, a családomnak, és természetesen a barátaimnak... Így visszaemlékezve azért sokat belesűrítettem ebbe a szűk 3 hétbe... Karácsony vagy 3 helyen, Wiizés a Dávidéknál, szülinap a Vaskapuban, fürdés a Szecskában és a Lukácsban, szuper vacsora apukáméknál (még a lencsét is megettem, és az a malacsült!!! ) gyúrás Gával, Rózsáéknál szilveszteri ón-öntés, szilveszter a Porki-Czinder párosnál, kirándulás a reptéren,  ésatöbbi ésatöbbi... Szal elég nehéz szívvel jöttem vissza, de remélem élvezni fogom ezt a félévet is, és mielőbb találkozhatom mindnyájatokkal... Vagy itt, vagy otthon...
Fontosabb célkitűzéseim a félévre: elvégezni a sulit! érdekes helyen szakmai gyakorlatot szerezni, fejleszteni a hunglish tudásomat, fogni egy szép csukát! ja, és persze írni a blogot...
Na viszlát mindenkinek!